Szeptember 11 újra

Szeptember 11 újra

2015.január 7. Európa kulturális, felvilágosodást szimbolizáló központjában egy olyan páratlan, előtte példátlan terrortámadás történt, amelyből minden bizonnyal nehezen tér majd magához egész Európa, nem csak maga Párizs (Párizsban az előző molotov-koktélos tüntetéseket is belevéve nem történt ilyen tragédia a második világháborút követően).

A liberális elveket hangoztató ország volt valószínűleg az utolsó, akit bárki megnevezett volna, mint potenciális célpontot. Bár ha belegondolunk, lehet csak az előző századokból ragadt rá a liberális jelző, hiszen a romapolitikát, szegregációt az Európai Unión belül Magyarország vonatkozásában erőteljesen bírálta, majd maga Sárközy pár hét múlva szemrebbenés nélkül utasította ki az oda menekülő romákat. Nem tudhatjuk milyen közhangulat is volt ténylegesen a belpolitikában, az utcán a bevándorlók kapcsán, ez minden bizonnyal a 7-i támadást követően erőteljes ítélet lesz egységesen.

S akkor a hasonlat, miért szeptember 11-hez hasonlít? Itt is egy szimbolikus hely ellen intéztek terroristák támadást (ha nem is az épület, de az elv, amit képvisel), itt is mindenki elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez pont az ő esetükben megtörténhet és mégis (bár szerencsére közel sem akkora mészárlás történt). Azonban ez nem csak a társadalom, a keleti civilizáció nyugati ellen intézett támadása, ezzel egyértelműsítették, hogy a Nyugatnak oly értékes szólásszabadság az ő értékeikkel nem fér össze, hiszen a humor határait máshol húzták meg. Más dolog a pápával, és más az ő prófétájukat szarkasztikus körülmények közé helyezni. A Charlie Hebdo egy olyan nyíltan tudott provokatív lap volt, ami ezzel vívta ki a hírnevét, hogy az általa leközölt karikatúrák visszhangot váltottak ki…ekkorára ők sem számoltak. Azonban a karikaturista társadalom ahelyett, hogy megrettent volna, hasonlóan provokatív rajzokat közöl sorra.  Ez a befogadás készséget tesztelő magatartás mutatja a különbséget, nemhogy a keleti világ nem ilyen befogadó (minthogy a francia állam akkor sem lépett fel erőszakkal, amikor a kormányt gúnyolták), de még egy Közép-európai ország sem nyelné le, hiszen a szólásszabadság az EU-biztos által is gyakran bírált pont,akár Magyarország, akár más környező ország esetében.

Az Európai Unió a bevándorlás politikájában eredendően a szabad mozgás, a lakosság mozgását segítő rendelkezéseket hoz, persze ezzel élnek is (főként a keleti régiókból bevándorlók), azt azonban senki sem vitathatja, hogy a nyugatiak is vég nélkül toleránsak. Hiszen az Egyesült Királyság is megelégelte, a bevándorló munkavállalók tömkelegét, ilyen-olyan (akár eu-s irányelvekkel is összeegyeztethetetlen) rendelkezéseket hoznak, hogy ez a hullám megálljon. Mindig is voltak problémák, akár a Londonban, akár a Párizsban jelenlévő bevándorlókkal. Minden európai nagyvárosban nyílt szegregáció folyik (pl. török, lengyel, stb. negyedek), ezeket senki sem helyteleníti (tenne ilyet egy volt keleti blokkba tartozó ország…), ők maguk is jól érzik magukat benne. Azonban a szegregáció, a növekvő gyűlölet vég nélkül nem tagadható. Idegen kultúrák megjelenése, egy blokkban kezeléssel nem megoldható, belső igényük van a kisebbségi jogok, a tisztelet (ez volt most is a hangsúlyos) kivívására.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a bevándorló muzulmánok kapcsán nem csak nyelvi, egyszerű kisebbségi kérdések jelennek meg. Eleve olyan körülmények közül érkeznek, ahol még mindig az önállóságukért küzdenek (fegyverekkel, nem szavakkal), ahol az új Iszlám Állam (ISIS) is maga erőszakkal jött létre, ahol nem szívesen látottak a nyugatiak, ahol csak a keményvonalas mohamedán hívők érzik jól magukat, aki kilóg a sorból, az menekül (ha tud). Több liberálisabban gondolkodó muzulmán is állítja, hogy maga a Korán sem írja le szószerint azt, hogy fegyverrel kellene terjeszteni a hitet, ezt néhány hívő magyarázza félre (gondoljuk csak arra a párhuzamra, amikor a keresztes háborúkban gyerekek harcoltak, mert a Biblia értelmezése szerint az ő bűntelen lelkük majd győz…aki ezt az igehelyet megtalálja…). Mégis az Iszlám Államban nemhogy a szólásszabadság, de bármelyik más, akár első, akár második generációs jog is embercipőben jár, hogy a harmadik generációsokról ne is beszéljünk, amelyek elérése évek múlva is elképzelhetetlen (hiszen valamilyen fejlettségi fokot feltételez), nehéz olyasmit bírálni, aminek az útján már a franciák a felvilágosodást követően elindultak és mindig is élharcosok voltak, hiszen a pár száz éves lemaradás a liberális elvekkel nem hidalható át.

Ám a Charlie Hebdo lap elleni támadások sorában nem ez volt az első, hiszen magát a főszerkesztőt is testőrök védték, 2006-ban gyújtóbombákat dobtak az irodára, ahogy aztán 2011-ben is, 2012-ben hackertámadás érte a lapot. Bár a lap nyíltan bírálta a katolicizmust, zsidó vallás, iszlámot, szélső baloldalt, minden egyes támadást az iszlám vallás követői intéztek ellen, nyilvánvalóan ebből is érezhető volt, hogy az ő befogadóképességük nem azonos a franciákéval, akik között rendkívül kelendő lapként ismert. A megelőző támadások nemhogy elrettentették volna a lap szerkesztőit, csak olaj volt a tűzre. Nyilván osztották azt a nézetet, hogy a sajtóban a negatív visszhang is visszhang, hajhászták az olvasóközönség növekedését, de erre mindenközben ők maguk sem számítottak.

Mindeközben furcsa statisztikákat hoz például a másik nagyon liberálisnak titulált nyugati állam, Belgium, a lakosságából havonta körülbelül 10 fő csatlakozik a dzsihádistákhoz, ami kis szám, évi szinten viszont elég jelentős (ha csak a lakosságához viszonyítjuk). Ugyanígy az egyik támadással vádolt gyanúsított is gyűjtötte a dzsihádista híveket. Ezek a tények is arra utalnak, hogy egy korábban kezdődő problémát kellene most már hatékonyan kezelni, hiszen ha a támadás nem történik meg, nem eszmélnek.

A kérdés csak a módszer, mi segít, ha mindenkit megbélyegeznek és gyanús elemként kezelnek, ha a reptereken megint csak 100ml folyadékot hagynak a kézipoggyászban, vagy ha a tényleges probléma gyökereit keresik meg? Eltérő kultúrák együttélését, a történtek utáni kölcsönös tolerancia és elfogadás megértetése lesz a legnehezebb, de e nélkül elképzelhetetlen a továbblépés. Ahogy meg kellett értenie Európának, hogy az ittlévő zsidókultúra elfogadása, befogadása a megoldás, ugyanúgy kell tudatosítani ezt az iszlámmal szemben is, nyilván az ő oldalukról is szükséges a tolerancia, így lehet működőképes.

Tudatosítani kell azonban a liberális elveket valló országokban is, hogy a vallással való élcelődés nem azonos módon csapódik le, attól, hogy az ő nézeteik szerint gond van a fanatikus vallásossággal (ahogy a vallásosok szerint pedig a túlzott liberalizmus megvetendő), meg kell szabni a határokat. Nem azt mondom,  hogy csorbítsuk a szólásszabadságot, hanem valahogy kölcsönösen hozzuk egymás tudomására, hogy ez nem általános élcelődés, hanem a szélsőségek bírálata. Bár ezt így leírva, elég nehéz lehet, főleg egy most is az önállóságért, elfogadásért harcoló Iszlám Állammal szemben. Lesz persze dac az újságíró társadalomban, sőt már van is (nem alaptalanul), de nem hiszem, hogy lesz ember, aki ezután ne lenne (akár titkoltan) előítéletes, ne lenne benne egy kicsi félsz,ha  erre a napra gondol, vagy amikor a befogadásról és az iszlámokról hall.

Ha ez nem indítja koncepcionális átgondolásra a bevándorlás politika kapcsán az Európai Uniót, akkor semmi.

Szerző: dr. Gorta Tünde


A havelant.hu sütiket használ. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close