Árverésen vásárolni

Árverésen vásárolni nyerészkedés és szerencsevétel?

Cum viribus, pro viribus felelősség a jogutódlás során, avagy nyerészkedés és szerencsevétel

A két címben is említett jogelv kapcsán elsősorban az öröklés során örökösökre vonatkozó helytállás kérdésköre jut eszünkbe, ám a iudicatúrában már a római jogtól ismert jogelvek bármely más jogutódlás esetén előkerülhetnek. A megkülönböztetés alapja, hogy első esetben az örökös az örökség birtokában van és egy esetleges végrehajtás során is csak a vagyontárgyak erejéig tartozik helytállni a fennálló tartozásokért, a második esetben pedig birtokba lépés hiányában, de szintén az örökségnek terjedelmének megfelelő helytállásra kötelezhető. Utóbbinál alkalmazandó az argumentm a contrario elv, annak vizsgálata érdekében, hogy az örökös hibájából vagy azon túli okból nem került-e sor a birtokbalépésre, nyilvánvalóan csak az első esetben lehet annak erejéig is helytállásra kötelezni, amely örökség birtokbaadása nem is történt meg.

Ennyivel az öröklési részen túl is lépnék és magához a jogutódlás során felmerülő helytállási kérdésekhez térnék vissza, nyilvánvalóan ezt sem járom körbe teljes körűen, csak az általam vélt fontosabb pontokat érintem.

A bárki számára életközeliként megélhető helyzet az lehet, ha végrehajtás során szerez tulajdonjogot egy elméletileg tehermentes lakáson, hiszen eredeti szerzésnek minősül, így a származékos szerzéshez kapcsolható hátrányok alól elvileg mentesülünk. Természetesen a hatályos jogszabályoknak megfelelően az árverési hirdetményben is szerepel, hogy tehermentes tulajdonszerzés és minden jog törölhető (kivétel lehet az ingatlanra alapított haszonélvezeti jog), s örülünk, hogy a piaci árakhoz viszonyítva milyen jó vételt bonyolítottunk, ráadásul teljesen tiszta tulajdoni lappal indulhatunk. Erre vonatkozóan egyértelmű a 2013. évi V. törvény, a Polgári Törvénykönyvről 5:41.§ rendelkezése is, amely a következőképpen szól: „A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű.” Látszólag ez minden élethelyzetet és felmerülő esetleges jogvitát is rövidre zár. A probléma akkor jelentkezik, ha a közüzemeket biztosító szolgáltatókkal szeretnénk megkötni a szerződéseinket. Nyilvánvalóan egy végrehajtásban értékesített ingatlan gyakran nem csak jelzálogjoggal, végrehajtással terhelt, hanem elmaradt közüzemi díjak is köthetőek hozzá. A szolgáltató ezeket a tartozásokat (szempontjukból) érthető módon nem akarja benyelni, ezért igyekszik az új tulajdonost rászorítani ezek kiegyenlítésére. Jogszerűen természetesen ezt nem tehetné meg, ám tekintve, hogy valódi piaci verseny ilyen téren Magyarországon nem alakult ki, nincs túl sok variáció, ha a szolgáltatást igénybe szeretnénk venni (tehát egyfajta pro viribus helytállásra köteleznek, ha a maga nemében ez kifogásolható és jogilag elítélendő is). Gondolhatjuk, hogy nyitva állnak még ilyen-olyan jogi útra terelhető vitarendezések, ám a bírósági ügyintézési határidőket számítva örülhetünk, ha az elkövetkező pár évben lezárulnak a jogviták és nyilván a nyitott kérdésre tekintettel addig a szolgáltató sem szeretne velünk kötelembe lépni. Vagy ha a magyar jogi ösvényeket végigbotorkáltuk, s elég éber a bíró, elviheti EU-s fórumok elé is a kérdést, mondjuk egy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével, persze, egyszer talán igazunk lesz, hiszen jogon túli kényszerítő eszközzel szeretne adott esetben egy szolgáltató rábírni egy olyan kötelemből eredő tartozás kiegyenlítésére, amiért még mögöttes felelősséggel sem tartoznánk. És akkor jönnek az ősi jogelvek, hogy tehermentesen szerzek, mégis pro viribus helytállásra köteleznek? Nem visszás kicsit? Sosem fogja senki leírni, hogy ez jogszerűtlen, inkább benyeljük, akár részletfizetéssel is a jogelőd tulajdonos tartozásait, csak legyen meg a szolgáltatás, ne legyen konfliktus, mert abban nem bízhatom, hogy bírói útra terelem és holnap már salamoni döntéssel igazat adnak és mindenkit köteleznek a kötelmek helyes mederben történő érvényesítésére. Mert ki lenne az, aki a tulajdonosi jogainak gyakorlását egy saját maga által indított eljárási dömpinggel ellehetetlenítené, csakhogy az igazságérzetének is helyt adjon, hiszen az anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy ha már sikerül tulajdonba lépni, akkor ezt magunk által indított eljárásokkal gátoljuk (volt már rá példa, de akkor is a bíróság fordult előzetes döntéshozatali eljárás céljából az Európai Bírósághoz(nevezetesen a Budaörsi Városi Bíróság a Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet- ítélet (C-243/08.)- hozzáteszem, ezt az eljárást is a szolgáltató indította…), nem beszélve ezek költségeinek előlegezéséről és az időmúlásról. S akkor mondhatjuk, hogy a szabad piac, a piaci verseny érvényesülés… két szolgáltatónál ez aligha érvényesül elég erőteljesen, hogy a hozzá társított pozitív hozadékait is reprodukálja a szolgáltatói piacon. Mondhatnák, hogy akkor ez egyértelműen a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés, azonban ehhez az 1996.évi LVII.törvény a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról vonatkozó rendelkezései az alábbiakat mondja:

„21. § Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:

  1. a) az üzleti kapcsolatokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;
  2. b) a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni;
  3. c) indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;
  4. d) a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni;
  5. e) az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani;
  6. f) az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;
  7. g) azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;
  8. h) a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni;
  9. i) a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni; vagy
  10. j) a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.”

Talán, ha nagyon erőltetjük, a 21.§a)-nek megvalósulását tudjuk bizonyítani, de nyilvánvalóan erre a szolgáltató is kínosan ügyel, hogy ha egyrészt már nincs piaci verseny és egy olyan teljesítést próbál kikényszeríteni, amelyet már elvileg veszteségként kellett volna elkönyvelnie, akkor ez valamilyen egyéb címen teljesíts részére- különben a GVH bírságaival szemben nem biztos, hogy megérné erőltetnie ezeknek a kintlévőségeknek a behajtását.

A következő, általam érdekesnek talált kérdés, amikor egy később felmerült jogvitában próbál a jogelőd úgy a cum viribus felelősségre szorítani, hogy ez szerintünk nem teljesen helyes álláspont. Egyrészt egy megindított eljárásban a jogelőd hallgatására, ellentétes nyilatkozatára úgy hivatkozni, hogy a jogutód ezt ezekre alapozottan nem gondolhatja másként kissé erőltetett. Az rendben van, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végezz senki sem hivatkozhat, de hogy a jogelőd még nem is felróható magatartására, mert hát szíve joga van, a saját maga által látott körülmények alapján nyilatkozatot tenni, olyan összefüggések vonatkozásában, amelyet az időmúlás és az ebből következő változások jelentősen befolyásolhatnak. Gondoljunk csak a piaci viszonyok hullámzó teljesítményére, nyilván minden pontján más döntés lehet indokolt gazdaságilag. De hogy azt mondja egy harmadik fél, hogy a jogutód által (helyesen) hangoztatott érvek azért nem helytállóak, mert adott időpontban ezt a jogelőd nem kifogásolta, nem tett nyilatkozatot. A hallgatás véleményem szerint napjainkban sem jelenti egyértelműen a beleegyezést. Jogosan vetődik fel ilyenkor a jogutód részéről, hogy akkor ő most cum viribus helytállni tartozik adott esetben egy olyan felszámolási eljárásban, ahol a jogelőd egyrészt nem tisztázta a saját hitelezői pozícióját egyértelműen (gondolok itt a ranghelyekre, ha az őt megelőző ranghelyen lévő hitelező jogosultsága megszűnt, de ezt az ingatlannyilvántartásban nem rakták helyre), ha a folyamatban lévő eljárásban egy kirívóan magas felszámolási költséget nem kifogásolt, ha a nyomott becsértéket nem vitatta. Mindezek tudatában egy olyan szerencsevétel történik a jogutódlással, amelyben könnyen fedezetek csúszhatnak ki a hitelező kezéből, holott mondjuk pontosan egy ingatlan volt érdekes a jogutódlás kérdéskörében és akkor el kellene fogadni azt, hogy a részére átruházott jogosultságok nagy része pont azért nem kerül ténylegesen hozzá, mert egy jogvitában az ellenérdekű fél alappal hivatkozhatna arra, hogy ez egy saját gazdasági kockázati tényező, amellyel kalkulálnia kellett (!?) a jogutódnak. Nem ásná ez kicsit alá a jogbiztonságot? Persze mondhatjuk azt is, hogy a felszámoló eljárása teljes mértékben megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, ám a mindegyik kötelmi jogviszony hátterében álló mindenkor hatályos Polgári Törvénykönyv esetében ez erőteljesen vitatható, már ha csak az alapelveket vizsgáljuk (persze, bíróság előtt nem hivatkozunk alapelvekre, mert (szerintem hibásan)-  nem tartják elég erős jogalapnak, hiszen expressis verbis nincs leírva, paragrafushelyre hivatkozni nehezebb, de ahogy a jogalkotó célja is mondja, át kell hatnia az egész kódexet).

Ha az előzőeket vázolva végiggondoljuk, beláthatjuk, hogy bizony, jelentős szerencseelem rejtőzik egy végrehajtásból történő vételben, egy bármilyen jogutódláshoz köthető eljárásban, amit napjainkban saját kockázati körbe tartozó veszteségként akarnak a jogutódra erőltetni, ami ellen persze ő maga – okkal- hevesen tiltakozik (reméljük tényleg tiltakozik) és egyszer precedenst is alkot ezzel.

Szerző: dr. Gorta Tünde


A havelant.hu sütiket használ. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close